1.fejezet

JungKook

A mai utolsó óra pár percei vannak hátra, de a tanár ezzel mit sem törődve fújja tovább a mondókáját. Hatásszünetet tart,s egy kényes témát említ meg:  -És vigyázzatok hazafelé. Értesítést kaptunk egy múlt éjszakai esetről, miszerint fiatalok százai őrjöngtek a város ezen részén. Remélem senki sem keveredik emiatt bajba Vagy keveredett! - hangsúlyozza utolsó szavait. Én csak mosolyogva a többiekre pillantok, majd a csengőt meghallva felkapom a táskám és az ajtó felé száguldok a bandát utolérve. Amióta az eszemet tudom ők öten mindig is a családomat jelképezték. Nincsenek se szüleim, se testvéreim. Én nem tudom milyen egy szerető családban felnőni, de tudom milyen az, ha a szeretteid vesznek körül. Mi hatan örökre együtt maradunk.
- JungKook mi ez a fej? Úgy nézel ki mint egy szamár. - röhög a látványomon V.
- Neked sincs jobb dolgod,mint engem bámulni,mi? - ütöm vállba.
Beszélgetésünkből szeretett tanárunk fülbemászó hangja ráz ki. - Ti hatan álljatok meg!  Remélem mind egyenesen haza mentek, és nem kószáltok az utcán hajnalig. - hallatszik inkább utasításnak, mint sem kérésnek.
- Úgy ismer minket ahjussi? - kéri számon SungGyu.
- Nem viccelek fiúk. A tegnapi őrület ismét megtörténhet. - újra ennél a témánál lyukadunk ki - Ki tudja. Lehet igazi huligánok vannak a figyelem középpontjában.
- Ne nevettessen Ahjussi. Mióta érdekel itt bárkit is, hogy mi történik velünk? - Suga hangja élesen visszhangzik a folyosón. Nem sokkal később ugyan úgy lépteink verik fel a síri csendet, ahogy a kijáraton átmegyünk.
A sulit pár száz méterrel lehagyva magunk mögött mind röhögésben törünk ki.
- Huligánok vagyunk srácok! Igazi huligánok! - tör ki belőlem elsőnek.
- Hagyjad már! Lehet a híradóban is szembenézhetünk magunkkal, ha így folytatják ezt a fölösleges felhajtást. - folytatja Myungsoo.
- Igazad van L. - SungJong  halkan vág közbe - Miért baj, ha azt tesszük amit szeretünk? És csendháborítás? Ezért huligánoknak nevezni minket? Chh...
- A mi kis dalszerzőnk nagyon elemében van ma. - ugrik a nyakába V.
- Na én lépek. Hétkor a szokásos helyen mindenki. A cuccaitokat nehogy otthon hagyjátok! - vált komoly hangnemre SungGyu.
- Most milyen csajt csavartál magad köré hyung? - nem tudom megállni, hogy ne kössek bele a mi kis nőcsábászunkba.
- JungKook jobbat, mint amiről álmodni tudsz. - egy nagy vigyor jelenik meg az arcán, majd sarkon fordul és eltűnik szemeink elől.
- Nyomás haza mindenkinek fiúk! - kettőt tapsolok, jelezve, hogy ideje szétválni.
- Nemár! A húgom egész nap csak sír. Tudod kinek van kedve azt hallgatni.. - dünnyög V.
- Örülnék ha lenne egy két éves húgom, szóval nyomás haza. - a hangom flegma, de ilyen témában sosem vagyok kíméletes.
- Aish~! Nem úgy értettem...
- Tudom hogy értetted, szóval húzzatok már haza! - kitör belőlem a nevetés, ahogy arcukon végig nézek.
- Nem akarsz bejönni hozzánk? Anyu már aggódik miattad. - Suga arca falfehérré váltja színét.
- Óóó nem! Ismerem én ezt az arckifejezést. Nem kell sajnálni. Megvagyok.
- De hyung mostanában vékonyabbnak tűnsz. És a tudat, hogy minden délután csak bolyongsz össze-vissza...
- Mi vagyok én kóbor kutya? - tettetem  a sértődöttet - Én is lépek, este gyertek.
Utálom, mikor az árvaságom miatt sajnálnak. Utálom, mikor azt mondják nem akarnak haza menni. De valahogy még sem tudok rájuk haragudni. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "A szándék a lényeg!"

MyungSoo

Haza érve semmi hangulatom sincs. Az eszem azt mondja tanulni kéne, de az nem rám vallana. Mikor vettem én elő itthon bármiféle tanszert is?! Általában a srácokkal lógunk délután, de mostanában JungKook és SungGyu külön utakon jár. Sunbaet - SungGyu- még megértem, hisz mindig is a lányok voltak a mindene, de Kookie megváltozott. Komorabb lett mint azelőtt. Igaz, én nem éltem át olyat, mint ő, de mind tudjuk milyen, ha a családod el van cseszve. Az ő esetében még család sem jutott. Eleinte szánakozva figyeltem, ki lehet az a szeleburdi fiú, aki folyton verekedésekbe keveredett. Ekkor még csak négy éves voltam. Egy taknyos kisgyerek, akinek a világ igazságtalanságairól semmi tudta nem volt, és csak a rózsaszín felhőket tudta elképzelni a jövőjében. De teltek az évek, és egyre jobban beláttam magamnak, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. A rózsaszín felhők csak a legfeljebb valóknak megengedett,akik a pénzzel együtt születtek, a többi az mind csak pornép.
Az ágyamra ülve a gitáromért nyúlok, s pengetek párat. Az egész délutánom ez a tevékenység köti le, majd fél hét előtt nem sokkal gitártokommal a hátamon elindulok. Mire odaérek mind ott vannak, s amint vállba vertek a két perces késésemért bemegyünk a klubba, ahol esténként szoktunk játszani.
- WooHyun itt vagyunk! Ugyan úgy nyolckor kezdünk? - lép előre a vezetőnk, JungKook.
- Igen. De kaptok plusz húsz percet, mert a bűvész nem tudott eljönni. Ma is adjatok bele mindent! - mondja a szokásos buzdító szövegét a sunbae, aki jó pár évvel ezelőtt véletlenül belénk botlott, és megtetszettünk neki, így fellépéseket szervez. Senki sem tudja hogyan, miképp vannak belső emberei, de ez minket nem is érdekel addig, amíg minden rendben van.
- Oppa, csinálhatok egy képet? - válaszhoz sem enged, a telefonja vakító fénye jelzi, hogy lencsére kaptak - Köszönöm oppa! - mosolyog.
- L gyere már. Mindjárt kezdünk! - leguggol mellém JungKook, közben a közönség nagyságát méri fel - Ma sokan lesznek. Dobjuk oda magunkat! - megragad, s maga után vonszol.
A színpad elején, ahol pár perce álltam már csak a fekete függöny virít, ami a kezdésünkkor majd ketté nyílik.
- Nem a nézőket kell hülyíteni MyungSoo. Ezt a szakterületet hagyd meg nekem. - ugrik a hátamra SungGyu, amint a hangszerekhez érek.
- Neked is lehetne jobb dolgod idióta! Nehogy olyan legyél, mint ez a szöszke, mert azt már nem tudnám elviselni. - lép mellém Suga, a rajtam csüngő haját birizgálva.
- Te anyáskodó töpszli. - lemászik rólam, s most már legjobb barátját untatja a billentyűsünk.
- Hé MyungSoo! Igazítsd meg a nadrágod, ha ég egyet lépsz leesik rólad.
- Igenis főnök! - kiáltom, akár egy katona, s úgy teszek, ahogy SungJong kérte - Hol van V? Mindjárt kezdünk..
- Hiányolsz drága barátom? - a függöny mellől sétál felénk, a színpad közepéhez. Megragadja a gitárját, s a magasba emeli.
- Mindenki készen áll?! - kiáltja, amit minden bizonnyal a színpad előtt állók is hallottak.
- Yes~! - ordítunk vissza mind. A nőcsábász SungGyu, a törpe Suga, a dalszerző SunyJong, a vezető Jungook, én, és a szimplán idióta V, aki a saját kérdésére válaszolva ordít.
Mind beállunk a helyünkre, s jelzünk a technikusnak, hogy mehet a függöny. Amint ketté nyílik a vászon, emberek százai ujjongnak a neveinket kiáltva. SungGyu a billentyűnél, SungJong a dobnál, V a gitárnál, Suga a basszusgitárnál, és JungKook és én a mikrofonnál -egy gitárral a kezemben-.  Lassan kezdünk, halkan, éreztetve a közönséggel az érzelmeket a dalszövegben. Mikor az a bizonyos robbanás is megtörténik a zenénkben, JungKookkal egyszerre eresztjük ki a hangunk,minden hanglejtést tökéletesítve:

Nagyon ijesztő és szörnyű rémálmom volt

Csak úgy elhagytál engem örökre

Hiába hallak, ez egy értelmetlen álom

Nem veszíthetlek el téged!

A közönség velünk együtt énekel, mintha kötelező lenne. Ezért szeretem ezt az életet. Igaz, még csak egy senkinek számítunk a szakmában, és nem is vagyunk hivatalos banda, de az, ahogy az emberek figyelnek miközben azt teszed amihez értesz, és az életed, elképesztő! Nem érdekli őket a családi háttér, a vagyon, ők egyszerűen csak minket figyelnek, miközben zenélünk. Miközben velük együtt megálmodunk valamit, ami összeköt minket egy koncert erejéig, egy örökkévalóságig.

A zenének vége, és már csak a plusz húsz percünk van hátra, de az emberek mind megállás nélkül ordítanak. Ekkor fények szakaszos villogására leszünk figyelmesek és arra a bizonyos sziréna hangjára, ami már tönkre tette egy koncertünket. A nézők nem mozdulnak, mi nem tudjuk mit tegyünk. WooHyun fut be hozzánk, mindent félbeszakítva, és odasúg JungKooknak valamit. 

- Mindenki futás! Itt vannak a zsaruk! - ordítja a mikrofonba Kookie, mintha az élete múlna rajta.

Egymásra nézünk, majd fogva a jelet, mi is lefutunk a színpadról és a vészkijárat felé indulunk.

~ Köszönöm, hogy elolvastad :) Remélem továbbra is velem maradsz :) Tudom, hogy azt mondtam vasárnapra kész lesz az első fejezet, de az a fránya tanulás mindig közbe avatkozott >< A lényeg, ha tetszett írj komit, iratkozz fel, és nemsokára jön a második rész! :)~